A játék varázsa: kortalan öröm

„Nagy álmom, hogy létrejöjjön egy színvonalas fővárosi játékmúzeum. Kecskeméten ugyan van egy, egy játékgyűjtemény pedig Óbudán, a Zichy Kastélyban, ám ez utóbbi el van zárva a nagyközönségtől. A múzeumot már nem fogom megcsinálni, de össze szeretném hozni az embereket, akik képesek rá” – mondja Földes János, a Játékudvar antikvárium tulajdonosa. A régi vágású vállalkozók táborát gyarapítja, azt vallja, érdektelen, milyen autója, mobiltelefonja, ruhája van, az a lényeg, hogy az álmait hogyan tudja megvalósítani. Eredeti szakmája tipográfus, könyvtervező.

Családjával 1990-ben Kőszegre költözött, elvégzett egy régiségkereskedői tanfolyamot, majd antikváriumot nyitott. A kőszegi vár lovagtermének 150 négyzetméterén havonta rendezett egy kiállítást, ezzel kezdődött a „játékos időszaka”. „Nem kérdezték, kivel dolgozom együtt, mit állítok ki, azt kérték, valami legyen. Egy karikatúra-tárlattal nyitottunk, sok művészt ismertem, arra gondoltam, jó lenne, ha a könnyed műfajjal kezdenénk” - mesél az első lépésekről Földes János. Hamar rájött azonban, hogy míg a tárlatra szüleikkel érkező gyerekek a vicces rajzokat élvezettel szemlélik, a komolyabb kiállításokat unják. „Akkoriban a katolikus gyülekezet jó állapotban lévő, kitisztított játékokat árult az utcán. Vettem tőlük két zacskóval, letettük a galéria sarkába: a gyerekek ott játszottak, míg a szülők a kiállítást nézték. A kicsik azonban egy idő után elkezdtek visongani, hogy el akarják vinni a játékokat. Innen jött az ötlet, hogy kiállításon belül hozzunk létre egy játékboltot” - mondja.

Földes János © Stiller Ákos

Ezt követte az első játékkiállítás, majd további huszonöt. Minden évben a Pályázati Figyelő januári számában megjelent, hogy májusban országos játékkiállítás lesz, nevezési díjat nem kell fizetni. A rendezvényekre az ország minden tájáról 100-150 játékkészítő érkezett, három-négyezer tárggyal. „Akkor jöttünk rá, milyen magas színvonalú a kézműves játékkészítés Magyarországon, hogy igenis létezik

alternatívája az eldobható, kínai játékoknak” – összegzi tapasztalatait a budapesti boltban Földes. Januárban költöztek, a régi üzlet bérleti díját ugyanis egyik napról a másikra majdnem duplájára emelték. Nyolc teherautónyi játékot hordtak át, ezek nagy része takaros rendben sorakozik a polcokon, sokat elajándékoztak, tovább adtak. De, mint mondja, rájuk fér a profiltisztítás, noha a régi NDK-s modellvasutak – (Piko, TT), összeszerelhető harcirepülő-modellek, 30-40 éves matchboxok, ólomkatonák, bábok, kártyák és mesekönyvek mellett a „nemszeretem” műanyag daraboknak is jut hely, igaz, kevés.

„A világon a játék most érdektelen. Én a szocializmusban nőttem fel, ahol minden harmadik sarkon volt egy játékbolt. Most alig van néhány, a gyerekek ülnek a gép előtt, ahelyett, hogy egymással játszanának. Ha mégis, leginkább divatjátékokkal, azzal, ami a pajtásoknak is van. Egyre kevesebb a baba, a mackó. Ráadásul a nemek is közeledtek egymáshoz. A kislányok vonatot, autót tologatnak, ilyenkor az édesapjuk büszkén nézi őket. Ám ha egy kisfiúnak megtetszik egy porcelánkészlet, a szülők kétségbeesnek” - ad hangot borúlátásának. Véleménye szerint egy társadalomra rányomja a bélyegét, hogy az emberek tudnak-e, szeretnek-e játszani. „Itthon a komoly, felelősségteljes beosztásban dolgozó emberek elzárkóznak, mondván, a játék nem komoly dolog, nincs idő rá. Hát akkor mire van? Elmegy az élet anélkül, hogy élveznénk. A játék viszont megtanít nyerni és veszíteni.” (Ki ne ismerné a Gazdálkodj okosan-t? A játékot, amelyben felelősségteljes döntéseket kell hoznunk: hitelből veszünk-e házat, vagy inkább készpénzért tévét. És szobabútort nyerhetünk! Sajnos ez utóbbi csak a táblán futó báboknak perspektíva.)

© Stiller Ákos

A pesszimista jövőkép ellenére a játék halála szerencsére odébb van. „Nem hittem el, hogy ilyen sok diafilmet el lehet adni, a válság kellős közepén komoly beszerzési gondjaim vannak” - mondja Földes János. Újra divatba jöttek a régi mesekönyvek, amelyekből még anyáink, nagyanyáink olvastak nekünk (gondoljunk csak a Kisvakondra, vagy a Vidám mesékre Vlagyimir Szutyejevtől!) A régi NDK-s vasútmodellekre szintén van kereslet, a mozdony, ami a nyolcvanas években például 22 forintba került, ma 2800-ért kapható. A komolyabb darabok 10-15 ezer forintot kóstálnak, márkától és gyártmánytól függően. És ami a lényeg: a harminc-negyvenéves vasútmodellek, kisautók, mint az elnyűhetetlen Moszkvics vagy Barkasz még ma is működnek, csakúgy, mint a felhúzható ugróbékák vagy a bólogató kutyák.

Hogyan lehet fönntartani egy játékantikváriumot? Szűk a piac, kevés a résztvevő, ám ők tudnak egymásról. „Tartjuk a kapcsolatot minden szakmabelivel. És ami a legfontosabb, soha nem szabad azt mondani a vevőknek, hogy valami nincs. Inkább átirányítjuk őket a konkurenciához. Mivel ez kölcsönös, mindenki jól jár” - ismerteti filozófiáját Földes János, hozzátéve, jó lenne, ha az emberek újra tudnának játszani, mert így a válságból is könnyebb lenne kikeveredni.


László Éva Lilla