Mi visz rá egy közgazdászt, hogy életét babák és plüssállatok javításának szentelje? Miért nyit az egykori galériatulajdonos játékantikváriumot a fővárosban? Barta Judit és Földes János a biztos megélhetés helyett rögösebb utat választott: mindketten megvalósították álmukat. Brumi medve, NDK-kisvasút, elnyűhetetlen Moszkvics-modell, Kisvakond és féllábú ólomkatona. Utazás a múltba.

„Egy lovas fiatalember vidéken portyázott, amikor az útjába akadó ház ablakában meglátott egy hímezgető hölgyet. Nagyon megtetszett neki, olyannyira, hogy feleségül is vette. Így képzelem a történetet” – meséli Barta Judit, a Babaklinika létrehozóinak leszármazottja, amikor a kezdetekről faggatom. A romantikus múlt részletei  homályba vesznek ugyan, ám az biztos, hogy a főszereplők az 1890-es évek végén Párizsba utaztak, kitanulták a papírmasé babák gyártását, hogy aztán a fővárosi Károly körúton megnyissák önálló kis üzletüket.

„Ide bekerült nagymama is, aki később kisiparosként vitte tovább a boltot, egészen az államosításig. Akkor költöznie kellett, a Múzeum körútra. Azóta is itt működünk” – szövi tovább a családi történet szálait Judit. Édesanyja nyomdokaiba lépve - akinek egyébként vegyésztechnikusi végzettsége van -, úgy döntött, hogy közgazdász diplomával a zsebében a mackók és játékbabák világát választja. „Nem volt rajtam nyomás, még csak nem is babáztam kislány koromban” - válaszolja a kérdésre, hogy a családi hagyományoknak akart-e megfelelni pályaválasztásával vagy inkább -módosításával.

Barta Judit. Galériánkhoz kattintson ide! © Stiller Ákos

Miközben beszélgetünk, ütött-kopott macit foltoz, amely ránézésre legalább harminc-negyvenéves. Körülöttünk a javítóműhelyként is funkcionáló pulton összeszerelésre és kozmetikázásra szoruló babaalkatrészek bizarr kavalkádja - egy torzó, lábak, karok -, a polcokon papírmasé és porcelánfejek sorakoznak. „Műanyag babából van a legtöbb” - meséli. Pedig azt gondolnánk, ez eldobható, pótolható vagy legalábbis lecserélhető. De nem.

A letört fejet vissza lehet illeszteni, a benyomott szemet ki lehet cserélni, tetszés szerint kék vagy barna szemgolyóra. Sőt, új hajkoronát is kaphat a leharcolt, néma társ. Előfordul, hogy valódi hajból készül a frizura - csavarókkal formázva -, az arcfestés pedig sminkmestereket megszégyenítő eredménnyel zárul: rózsás orca, dús pillák, ragyogó szem. „Egy időben hoztak Barbie babákat is letört fejjel, de hál’ istennek kimentek a divatból” - mondja megkönnyebbült mosollyal Judit, amikor arról faggatom, van-e olyan típus, melynek javítása nem jelent különösebb kihívást.

© Stiller Ákos

A masszív, narancssárga árnyalatú, elpusztíthatatlan szovjet műanyag babákon kívül azért német gyártmányú sírós hajasok és értékes, régi játékszerek is akadnak. Judit, miután félreteszi az éppen megöltött macit, kirak egy darabjaira szedett porcelánbabát: a fej az 1900-as évek elején készült Armand Marseille, a kor híres francia babakészítő mesterének műhelyében.

(A gyűjtők körében igazi különlegességnek számít, az egyik antik műtárgyakat, régiségeket értékesítő honlapon például 150 ezer forintért kínálnak egy 1920-ból származó Marseille-darabot.) Na de hogyan nyúl hozzá egy antik darabhoz a javító? „Ha ennek a babának hiányozna a lába, keresnék egy hasonló nagyságú végtagot, arról levenném a mintát, papírporból kiönteném, megcsiszolnám és megfesteném” - avat be a mesterség rejtelmeibe Barta Judit. Noha papírmasé babából már kevés van, a technika is elavult, az hiányzó alkatrészek a mai napig papírporból vagy fából készülnek. A papírporból „kiöntött” babák viszonylag strapabíróak, ugrálni  nem lehet ugyan rajtuk, de nem törnek össze, ha leesnek a földre” - tudjuk meg a szakembertől.

© Stiller Ákos

A babajavítást nem tanítják egyetlen iskolában sem, csupán kézügyességet igényel, míg a fortélyok anyáról lányára szállnak. „Ma már nem nagyon viszi tovább az üzletet családon belül senki, talán még két bolt van, ahol generációról generációra öröklődik a mesterség. Budapesten négy-öt babajavító is működött, de mára mind bezárt” - meséli Judit töprengve: még nem tudja, családjukban ki viszi tovább a stafétabotot. Egyedül vannak a piacon, mint mondja, ez jó is, rossz is. Nincs konkurencia, de kevés a szakmabeli, akitől tanácsot lehet kérni. Kereslet viszont van, még ha vissza is esett az elmúlt években. „Karácsonykor átlagosan 100-150 babát hoznak, míg régen 4-500 darab is érkezett.

„Egy macinál a teljes generál 10-15 ezer forintba kerül és nagyjából egy hétig tart, a műanyag babák gumizása (a fej visszaillesztése) 1600- 2600 forintba kerül. Magyarországon körülbelül tíz éve befejeződött a babagyártás, így az alkatrészek beszerzése külön kihívás. Mint sok minden más, a babaszemeket, beépíthető síró készülékeket is ezres kiszerelésben kínálják a külföldi, zömében német, osztrák gyártók. De mi a helyzet a célcsoporttal? Igénylik-e a gyerekek a hajasbabákat?

„Mi kimentünk a térre, bicikliztünk, sportoltunk, a mai gyerekek többsége egész nap plázázik vagy a számítógép előtt ül” - fest pesszimista képet a jelenlegi helyzetről Judit, hozzátéve, hogy valójában ennél árnyaltabb a kép, hiszen vannak még kislányok, akiknek fontos a babájuk és felnőttek, akik ragaszkodnak régi macijukhoz, plüssállataikhoz, akkor is, ha avíttasak, eljárt felettük az idő.

hvg.hu